Bevirágzás - Kérész-Szonett (Sonnetarium Electricum)

Homokként elpergő életre jöttem, Sötét iszapból, fel - telve reménnyel, Libbenő szárnyakon örvény-időben, Virágozni csillagnak víztükrében, Életre támasztva rózsaszín köddel, Égető vággyal, elemésztő kéjjel, Hinteni magjaim kegyetlen körben, Mert nincs többé hajnal, nappal, sem éjjel. Egyetlen esélyed ragadd meg bátran! Szívvel küzdj sorsodért! - Álmod utolér! Nem is kell hallanom. - Gyümölcsét lássam! Hiába hegyekbe halmozott tallér... Ha elsodródsz a zúgó áramlásban... Égit sosem örököl sem hús, sem vér! **https://poet.hu/vers/377828** **© Tölgyes András** **#szonett# #lentini #sonettarium_electricum**