Egykor követ vetettél életem tavába, A víznek gyűrűit még ma is számlálom. Lelkemnek tükrét hullámok fodrozzák, Szívem óhaját emlékekből táplálom. Álmaimban látlak virágzó réteken, Hajad illatától elmémben mámor. Ajkadon dallam angyali hangokon, Bájos arcodon a mosolyod gyöngysor. Talpad alatt szirmokból szőnyeg, Lépteid neszét elnyeli lágyan. Kinyújtott karom a semmibe markol, Forr a vérem, lázban a vágyam. Ölelném karcsú, harmatos tested, Innám ajkadról csókod zamatát. Elmerülnék mélyen vállad gödrében, Gyengéden oltanám szemed parazsát. A szenvedély táncától szédülnénk ketten, Zihálnék aléltan öledbe omolva. Bágyadt gyönyör járná át testem, Szíved ritmusára vén szívem dobogna. Csodás táncunknak a hajnal vet véget, Fájdalmas ocsúdás, hogy nem vagy mellettem. Csak lelkem vizének gyűrűző tükre és A kínzó gyötrelem, csak az maradt meg nekem.
0/500