[Intro – spoken, dark, distant] Ugyanaz a hely. Ugyanaz az asztal. Ugyanazok a poharak. Csak valahogy... már nem ugyanazok az emberek. [Verse 1 – low, restrained flow] Műszak után összeverődött pár arc, nem kellett hozzá indok, se zászló, se harc. Egy hosszú nap után pár korsó az asztalon, dákó koppant, nevettünk egy elrontott lökésen nagyon. Nem számított, ki nyer, ki veszít, ki marad tovább, kit hajnal hazavisz. Koktél a kézben, sörhab a szájon, azt hitték, ez így marad minden nyáron. Aztán jött egy új arc, semmi különös talán, csak egy új szék kellett volna az asztal oldalán. De furcsán megváltozott néhány régi tekintet, mintha valaki hirtelen kiosztott volna egy tétet. Egy mosoly már pont lett. Egy szó már jel. Egy pillantásért valaki túl sokat képzelt el. [Pre-Chorus – tension rising] És én csak nézem: ugyanaz a terem, ugyanaz a zene, de valami idegen. Tegnap még barát, ma már konkurencia. Milyen kevés kell hozzá, hogy lehulljon a distancia. [Chorus – heavy, melodic, memorable] Egy asztalnál ültetek, mégis széthulltatok. Nem ő törte össze — ti repedtek voltatok. Egy asztalnál nevettetek, most egymást figyelitek. Ha ennyit bírt a barátság, mondd, minek nevezitek? Nem ő volt a méreg, csak felkavarta a poharat. Ami feljött az aljáról... mindig is bennetek maradt. [Post-Chorus – distorted vocal] Mindig ott volt. Csak lent maradt. Mindig ott volt. A pohár alatt. [Verse 2 – harder flow] Most már számít, hogy ki mellé ül, ki kinek ír, ki kivel kerül. Ki hívta el, és kit „felejtett” ki, ki az, akinek erről nem kell tudni. Aztán este világít a kijelző: egy közös kép — milyen meglepő. Ott van minden ismerős arc, csak egy ember nem tudta, hogy ma este van. Másnap: „Ja, spontán volt.” „Nem volt tervezve.” „Azt hittük, dolgod van.” Milyen érdekes... A telefon működött. A név is megvolt. Csak az az egy üzenet valahogy elfogyott. És aki kimaradt, csak nézi a képet: „Tettem valamit? Vagy miért pont engem?” De választ nem kap, csak vállvonogatást, miközben mindenki gyakorolja a hallgatást. [Pre-Chorus – darker] Egyik féltékeny. Másik bizonyítani akar. Harmadik mosolyog, de belül ugyanúgy mar. Már minden gesztus mögött valami szándékot kerestek. Barátból ellenfél — észre sem vettétek. [Chorus – stronger] Egy asztalnál ültetek, mégis széthulltatok. Nem ő törte össze — ti repedtek voltatok. Egy asztalnál nevettetek, most egymást figyelitek. Ha ennyit bírt a barátság, mondd, minek nevezitek? Nem ő volt a méreg, csak felkavarta a poharat. Ami feljött az aljáról... mindig is bennetek maradt. [Bridge – half-time, cinematic] Furcsa. Amíg nem volt miért versenyezni, könnyű volt egymást szeretni. Amíg senki nem kapott több figyelmet, nem kellett félteni a helyeteket. Amíg mindenki egyforma fontos volt, mindenki azt mondta: „Ez egy jó kis csapat volt.” De elég volt egy új ember, egy másik tekintet, és kiderült, mennyit ér az összes régi ígéret. Nem kellett áruló. Nem kellett ellenség. Nem kellett hazugság, ami kívülről tép szét. Csak egy kis féltékenység. Egy kevés hiúság. Pár ki nem mondott szó. És túl sok büszkeség. [Breakdown – aggressive, sparse beat] Nem. Ő. Tette. Csak megmutatta. Ki fél attól, hogy lecserélik. Ki akar győzni. Ki akar tetszeni. Ki mosolyog rád, aztán nélküled indul. És ki mondja másnap: „Tesó... csak így alakult.” [Verse 3 – bitter, reflective] Én kívülről nézem ezt az egész cirkuszt, ahogy mindenki játszik, pedig senki se nyert pluszt. A golyók még gurulnak, a poharak tele, csak már nem ugyanaz ül a másik ember mellett. Mindenki nyerni akar egy képzelt meccsen, aminek a végén győztes úgysem lesz egy sem. Mert ha valaki figyelméért barátot cserélsz, lehet, hogy kapsz egy mosolyt — de közben többet veszítesz. És egyszer majd csend lesz ennél az asztalnál, ahol régen hat ember egymás szavába vág. Nem lesz nagy veszekedés, se drámai búcsú, csak egyre kevesebb üzenet... aztán mindenki eltűnt. [Final Chorus – emotional, massive] Egy asztalnál ültetek, mégis széthulltatok. Nem ő törte össze — ti repedtek voltatok. Egy asztalnál nevettetek, most már máshol ültök. És talán majd egyszer megértitek, mit veszítettetek közöttük. Nem ő volt a méreg, csak felkavarta a poharat. És ami feljött az aljáról, az nem tegnap óta maradt. Féltékenység. Ego. Verseny. Hallgatás. Nem egy új ember rombolt le egy barátságot. Csak kiderült, hogy mennyit bírt az összetartás. [Outro – spoken, vinyl crackle] Ugyanaz a hely. Ugyanaz az asztal. Ugyanazok a poharak. Csak már nincs, aki mindet megtöltse. Talán nem az a kérdés, ki jött közétek. Hanem az... miért volt ilyen könnyű közétek állni?
