[Strofa 1:] Egy hang volt, ami eltalált, Szívembe égett, ott is maradt. [Refren:] Első láng, örök seb, A metal adott nekem nevet. Nem múlik el, nem halkul el, Bennem él, míg lélegzem. [Strofa 2:] Nem értettem még a világot, Csak azt, amit a zaj adott. [Refren:] Első láng, örök seb, A metal adott nekem nevet. Nem múlik el, nem halkul el, Bennem él, míg lélegzem. [Strofa 3:] Vérzett az ujjam húron át, De megtanultam, ki vagyok így. [Refren:] Első láng, örök seb, A metal adott nekem nevet. Nem múlik el, nem halkul el, Bennem él, míg lélegzem. [Refren:] Első láng, örök seb, A metal adott nekem nevet. Nem múlik el, nem halkul el, Bennem él, míg lélegzem.
