[Intro – Suttogva, távoli zongora, halk vízcsobogás] Mindig azt mondtad, milyen nyugodt vagyok... De sosem néztél a víz alá. [Verse 1 – Törékeny, bensőséges] Fehér tollak, sötét víz, A felszínen minden szépnek tűnik. Megtanultam csendben élni, Összetörve is mosolyogni. A fejem még a víz fölött, De mélyre húz, mi bennem összetört. Te szépségnek hívtad a csendet, Én csak féltem, hogy elveszek. [Pre-Chorus – Lassan építkező] És mikor már alig bírtam, Te csak nézted, hogy ragyogok. Segítségért kiáltottam, De a partról nem hallottad a hangom. [Chorus – Érzelmes, szívszorító] Hattyú vagyok a vízen, Oly nyugodt, míg elsüllyedek. Te csak a szépet látod bennem, De nem hallod, hogy szenvedek. A felszín alatt egy szív dobog, Egy lélek, mi már elfáradt. Te azt mondod, milyen szép vagyok, Míg bennem minden darabokra szakad. Ó, én vagyok a hattyú... És sosem láttad a vihart A csendem alatt. [Verse 2 – Sötétebb ritmus, visszafojtott indulat] A bánatom koronaként Viseltem minden új nap kezdetén. Minden bukásom táncnak látszott, Minden könnyem mögé mosolyt zártam. Megtanultam úgy nevetni, Hogy közben ne kelljen érezni. Mindenki a tollaim csodálta, De a szívem senki sem kívánta. [Pre-Chorus – Fokozódó érzelmek] Nem kell több dicséret arról, Milyen szépen viselem a kínt. Csak egyszer valaki lássa, Hogy a mosoly mögött ki vagyok én. [Chorus – Teljes hangszerelés, erőteljes ének] Hattyú vagyok a vízen, Oly nyugodt, míg elsüllyedek. Te csak a szépet látod bennem, De nem hallod, hogy szenvedek. A felszín alatt egy szív dobog, Egy lélek, mi már elfáradt. Te azt mondod, milyen szép vagyok, Míg bennem minden darabokra szakad. Ó, én vagyok a hattyú... És sosem láttad a vihart A csendem alatt. [Bridge – Szinte teljes csend, megtörő hang] Mi lesz, ha minden tollam lehull? Ha a szépségem egyszer elmúlik? Akkor is szeretnél engem, Ha nem lenne mit csodálni? Nem akartam tökéletes lenni, Nem vágytam arra, hogy csodálj. Csak azt akartam, hogy átölelj, Mikor már nincs erőm tovább. [Final Chorus – Kitörő érzelmek, erőteljes magas hangok] HATTYÚ VAGYOK A VÍZEN! De nem bírom tovább játszani, Hogy a mélyben tomboló hullámok Nem tudnak engem bántani! NEM KELL TÖBBÉ SZÉPNEK LÁTSZANOM! NEM KELL ELREJTENEM A KÖNNYEM! Ha az összes tollam lehull, Akkor is értékes maradok! És ha nem tudod szeretni bennem Azt, ki a szépség mögött él, Akkor sosem engem szerettél... Csak a hattyút, aki voltam én. [Outro – Halk zongora, vízcsobogás, suttogva] És most először... Nem kell szépnek látszanom... Hogy a felszínen maradjak.
