a nyár a virágok botránya a brutális csendélet: hogy a téglák rései közé virág téved és mi is így mindannyian. az évszakok átlátszanak: a vörös csokor már havas az évszakok átlátszanak: a vörös csokor már havas a nagy körhazugság hogy nekem elég az én életem mert nem olyan mint másoké! mert az arcom mint a tiétek: tiszta mint a méreg mert akik belőlem élnek megköszönik hogy nekik élek az évszakok átlátszanak: a vörös csokor már havas az évszakok átlátszanak: a vörös csokor már havas mert az életem kulcsrazárva és a kezem alig ökölben és a kulcs szétkalapálva és nem jön be senki hogy megfejtsem miért jött? az évszakok átlátszanak: a vörös csokor már havas az évszakok átlátszanak: a vörös csokor már havas
