Tündöklő csillag vagy a sötét égen, hullatod reám sziporkázó fényed. Csillámporral behinted lelkemet, fentről is szórod tiszta szereteted. Úgy szórod most is, mint valamikor, mikor még velem volt a gyermekkor; amikor tekinteted el nem hagyott, mint napsugár, mosolyod simogatott. Mint az akác vigyáz a gyökerére, a végsőkig küzd a megmentésére; mint bokor, mely félti rezgő levelét, a szél nehogy törje óvó erejét. Te is úgy vigyáztál rám, jó Anyám, életem minden szépséges napján; mit csak Te tudtál megtenni igazán, és a mennyei, jóságos Atyám. A szívemben most is itt vagy velem, bár kebledre nem hajthatom fejem; de én tudom, hogy úgy vigyázol rám, mikor még nem mentél el, Édesanyám.
