Aukcióra bocsájtom versemet. Ki többet ad érte, elvihet egy strófát, egy gondolatot. Kaphat egy míves, szép mondatot. Övé lesz ritmus, neki csattan a rím. Övé az öröm, szenvedés és a kín. Övé a versláb, a metafora, szabadság és munkaóra. Az ihlet csak neki dorombol máról és letűnt korokról. De mégse! Nem kell a pénz, nem kell a díjam. E verset úgyis csak nektek írtam.
