Nemest, nagyot, még több életet; Erős és szent, boldog véneket. Ha látod a fényt, érezd, amit ad; Nem kell többé úgy élned, Mint a messze űzött vad. Nemest, nagyot akarok! Még több életet, Mert nekem egy nem elég, Hogy megvédjem a véneket. Énekek, zsoltárok, megannyi hírös emlék, Ó, igen, hidd vagy ne hidd: Ők adnak életet, és Ők a menedék! Felgyújtani a világot, megélni a lehetetlent; Foszlánnyá válni, a dühben csak tombolni; Élni akarni, nem foszlány maradni; Tudni, mi az éhség, Így boldogan enni az ehetetlent. [...] Ha majd menni kell és nincs már több élet, Ha majd a Teremtő dönt, és leszek én a legvénebb - Akkor jön a búbánatos öröm, nem futom Már bűnös köröm: Elmenni úgy, hogy csak foszlány maradván Élek a létben tovább, Lélekemre találni, és a köd szerint hagyni: verseny nélkül létezni és a Teremtőnek Mindent visszaadni. [Light ambient intro music with piano] [Ending]
