Valaki követ, de nem lép közelebb, szemében te vagy a kifordított, az elferdített. Szólna, de hallgat, – egy belső „beszéd”, kritika, gúnyos, bántó, hamis ítéletkép. Árnyékom vagy? Vagy önmagam? Jósnőd hallgat - most nincs szavam. Független tőlem ez egy magányos tánc. néha a tükörben megcsillan a lánc... Ki az ellenség? - kérdezed csendben, a válasz: ott van a léptedben. Nem rossz - csak mély, nem bánt - csak fél. Nevén nevezed, múlik a rettegés. Ha kihívod - felel, érvek hada - nem kevés... Láttad-e már a másik éned, aki sejti, hogy, mit rontasz el? Aki csak akkor jön, ha mennél, aki visszatart, hogy merész ne legyél. Benne az erő, - az irigy másik: a legjobb tanítód, nevess, hisz látszik. Nem értéket keres csak versenyez... Ki az ellenség? - kérdezed csendben, a válasz: ott van a léptedben. Nem rossz - csak mély, nem bánt - csak fél. Nevén nevezed, múlik a rettegés. Ha kihívod - felel, érvek hada - nem kevés... A jósnő meg nem mondja, e lap kinek az arcát hordja. Ha epéd fáj, vagy gyomrod remeg kihívód vagy, birkózz magaddal meg! [triumphantly:] Ellenségem voltam én – Most ütött szöget belém. Nem bánt már, ha vállalom. -Ez lesz a legjobb dalom... építő jelenet, felemel egy daru. Büszkeség, „balítélet” nélkül a hitelesség már nem "kamu"!