Gyötör egy álom mostanában. Hogy felébredjek, már alig vártam. Az őrök egy embert hoztak elém Galileából. Vagy mit tudom én... Tekintete oly tiszta volt, lélekben szinte átkarolt. Kíváncsi voltam az előzményekre. Nem figyelt rám, csak elnézett messze. És jött egy dühödt, óriási tömeg e nyugodt embert lincselni meg. Új kép villant elém kis idő múlva: Emberek jöttek összebújva. Jöttek sírva, halálra váltan. Fájdalmas tekinteteket láttam. Kezüket imára összetéve a bűnöst is megnevezték végre. Mélyen vésődött belém a kép: Nevemet mormolta a nép.
