[female, male together:] Látom, ülsz – és nem szólsz, reszketsz, mint a gyertyaláng. Kérdésed nem hangos, a kártya mesél – és én tudom ám... Messze van ő - túl sok a csend, vágya repül, de épp nem érhet el. Szeretni halkan, így is lehet, ha ő csak lélek-léptekkel közeleg. A világ falat emelt közétek. De ő nem feledett Ez a kártya fél évre lát - oly rövid határ de szív - nem ismer mértéket. Plátói vágy – nem bűn, vagy gyengeség, mi nem tudja merre, hova menjen még... Látom: az ajtó félig nyitva, a múlt lép be rajta néha csendesen. Ő is gondol rád – de mit sem szól, mint álomban az a félig ismeretlen. Volt egy csók – vagy csak egy levél? Volt valami, amiből nem lett semmi... S mégis itt ég benned, mint kis gyertya, mit nem mersz lekoppintani... Ő nem feledett, csak a sors köti kezeteket. A tenger közétek állt s a félelem – de a kártya most mégis reményt vet. [female:] S ha jönne, felismernéd? S ha kérne, bebocsátanád? A Remény lapja csak akkor nyílik, ha a szívedben ott az Igazság. Ő nem feledett, csak a sors köti kezeteket. A tenger közétek állt s a félelem – de a kártya most mégis reményt vet... Menj, - hiszékeny gyermek, ne sírj - ez nem a vég, csak egy állomás. A szíved tudja már: a várakozás kabinjában lakik, él egy társ.
