Porszemek szállnak egy shárgolyón egyre. Épphogy léteznek űrben lebegve. Porszemek látnak, éreznek. Lelkük ápolják, kérdeznek. Szeretnek, gyűlölnek, kelnek a Nappal. Templomban imádkoznak a pappal. Időre téve és pénzt keresve kerülnek be a célkeresztbe. Történelmüket vérrel írják. Terhüket néha már alig bírják. Eltünteti majd őket a végzet. Mégis örülnek annak, hogy élnek.
