Beleng a múltból egy kislány a hintán a nyári szünetben, Dunakeszin tán. Tiszta, kék az ég, s ő naivan hisz még, guggolva szemezget málnát, ribiszkét. Ágyásra tapos, amit papa rosszall, boltost játszik üres konzervdobozzal, homokvár épül, üveggolyó-pálya, Esti Hírlap a papírrakétája. [Refrain] Gyermek az időben, ki kamaszodva, mire a mesékről éppen leszokna, ámítja magát, szédül új csodáktól, s lesz, aki egy hintaszéket alátol. Mackónadrágjának foltos a térde, de boldogan szalad a játszótérre, hol kiszámolják, ki kovboj, ki apacs, s ipiapacsoktól nyílik a pipacs. Mesékből szőtt álmok táltos falova csillagport rúg ég-ügetőn, ahova nem visznek buszok, villamos se csönget – később is kereste azt a szép csöndet. [Refrain] Gyermek az időben, ki kamaszodva, mire a mesékről éppen leszokna, ámítja magát, szédül új csodáktól, s lesz, aki egy hintaszéket alátol. (Lyrics: Molnár Jolán)
