(Intro) (Instrumental) Oh…Ooooh…oooóóóóó yeah Oh…Ooooh…oooóóóóó yeah (Verse 1) Szürke a világ, csatak sáros, Jéghideg eső szakad a nyakadba. Unott morajjal ébred a város, Lehangolt az égbolt és minden alatta. (Refrain) Vessünk ennek véget, múljon a borzadály! Azúrkék az ég a szürke felhők felett. Teremjen a búza, a lankán muskotály, Orcánkon kedély a könnycseppek helyett! Hisz rövid az élet, mi megmaradt belőle, Kergesd el a felleget redős homlokodról! Ne tekingess vissza, mindig csak előre, Ragyogjon a világ széles mosolyodtól! (Verse 2) Szenvtelen tekintet jön az utcán szembe, Közönyös az ember, kietlen szívvel. Görnyedt hátakon nyög az élet terhe, Nem szárnyal mosoly a szivárvány ívvel. Mi létezett boldogság, azt is kiölték, Erőtlen vonszolod a beteges testet. A szabad eszmét karóhoz kötötték, Mint a csordát, karámba terelték a lelket. (Refrain) Vessünk ennek véget, múljon a borzadály! Azúrkék az ég a szürke felhők felett. Teremjen a búza, a lankán muskotály, Orcánkon kedély a könnycseppek helyett! Hisz rövid az élet, mi megmaradt belőle, Kergesd el a felleget redős homlokodról! Ne tekingess vissza, mindig csak előre, Ragyogjon a világ széles mosolyodtól! (Verse 3) Nyomasztó a tudat, hogy a derű véges, Fénytelen sorompóval lezárva az út. Tépett kosárban a gyümölcs is férges, Alantasan húznak az örömre borút. (Refrain) Vessünk ennek véget, múljon a borzadály! Azúrkék az ég a szürke felhők felett. Teremjen a búza, a lankán muskotály, Orcánkon kedély a könnycseppek helyett! Hisz rövid az élet, mi megmaradt belőle, Kergesd el a felleget redős homlokodról! Ne tekingess vissza, mindig csak előre, Ragyogjon a világ széles mosolyodtól! Oh…Ooooh…oooóóóóó yeah Oh…Ooooh…oooóóóóó yeah (Instrumental) (outro) (End)
