Ormok alatt, völgyek felett, száll a lelkem szárnyaszegett. Szárnya szegett, bélelt búval, száll a szélben mázsás súllyal. Nehezedik rám az élet, hol cirógat, hol megéget. Egyszer fenn, majd lenn a kerék, ezt viseld el, legyél derék. Sírni látnak, kinevetnek, ha mosolyogsz, elkergetnek. Mennyekben, ha érzed magad, poklok bugyra hozzád ragad. Ha boldogságban hamar jönnek a szemedbe örömkönnyek, gúnyosan csak méregetnek, hátad mögött sértegetnek. Isten előtt rogyok térdre, szívem, mint az akác kérge. Jobb világért fohászkodom, az imába kapaszkodom. Szűnjön meg a szennyes világ, a lelkekben nyíljon virág! Vidámság az élet éke, hát minden szívben legyen béke!
0/500