Látiátuk feleim szümtüchel mik vogymuk, Isa pur es homu vogymuk. Igen, ez a legújabb alkotásom. A metrón írtam öt perc alatt a Deák tér és a Blaha között. Csúcsidőben, úgyhogy elég nehezen tudtam forgatni a tollam. Tizenkettedik századi stílusban. Mindig jó voltam helyesírásból, úgyhogy ez nem okozott gondot. Ráadásul fiatalabb koromban régész vagy levéltáros szerettem volna lenni. Lehet, hogy ismerős neked valahonnan ez a szöveg. Régebben mindenki így beszélt Magyarországon. Halotti beszéd? Milyen halotti beszéd? Hiszen még élek! Vagy egy másik gyöngyszemem: Világ világa virágnak virága kesherűen kínzatul wos szegekkel weretül. Tizenharmadik századi stílusban! Ezt azért írtam, mert szeretem az antik patinával borított, régies témákat. Ómagyar Mária-siralom? Bármilyen hasonlóság csak az életlen véletlen műve lehet! Nyelvemlékek? Persze, minden versem az emlékeimből táplálkozik. És most sietnem kell, mert megy a vonatom a: fehérváru reá meneh hodu utu reá. Milyen tihanyi apátság alapítólevele?
