Prométeusz magadra maradtál, Segítettél, az élted halálravált. A te lámpádtól van világunk. Ez gigasokba került neked. Annyira megbüntettek, Amennyire igaz lehet halhatatlan tiszta lelked. Istennek nem volt apja. Azt hitte, ő az lesz; Prométeusz, sajnállak. Ez konvenció, ez halvaszületett. Bárcsak. Ó vártál volna kicsit Későn bár, de beérünk, És nem muszáj hogy döglődj - Csak isten ugyanaz mint az ördög. Mindenki dajkálna, mindenki adna, De hamisisten bezárt, s eltűnt a kulcs maga. Prométeusz, bárcsak látna Isten szemünkkel, És a te helyed mindig a szívünkhöz közel, közel, közel. Lángolj, égj. kihaltunk volna nélküled, Kisírtuk a rád eső utolsó könnycseppeinket, Tovább, téged gyászol az erdő, a tér, az összes kockakövek...
