[Intro] (Slow, gentle acoustic guitar fingerpicking and warm piano chords) [Verse 1] Van, hogy a sorsot csak napokban mérjük, Évekre nem nyúlik a képzelet. Szétfeslő vásznad akárhogy férceled, Imádkozni sincs értelme értük. [Verse 2] (Music slightly deepens, reflective mood) Rostáját rázza a sors két kezével, Réseken áthullik a pillanat. Ezt nem fogja zár és nincsen rá lakat, Tudod, végeztél a nehezével. [Chorus] (Music swells gently, clear and calm vocals) Megáll az idő, többé már nem halad, Élvezed, míg süt rád a napsugár. A pillanatban sok nem várt öröm vár, Mi parttalan már hozzád nem tapad. [Outro / Final Wisdom] (Acoustic guitar and piano become minimal and hopeful) S ha nem kezded el lapozni a múltat, Az életed még hosszúra nyúlhat! (Acoustic instruments gently fade out.)
