[Verse 1] Nádudvaron áll a fészek, benne három gólya ébred. Gagó bátor, szárnyát tárja, Cakó közben őt csodálja. Gilice még félve néz le, nem mer lépni még a szélbe. Gagó szól: „Ne félj, Gilice, szép a világ, gyere ide!” [Verse 2] Cakó kérdez minden reggel, „Ki játszik ma még a széllel?” Gagó már a szélbe szökken, Cakó is utána röppen. Gilice is bátran lépked, szárnypróbákat ő is végez. „Nézzetek csak, én is tudom!” – kelepel a fészekzugon. [Chorus] Nádudvarnak büszkesége, gólyafészek ékessége. Gagó, Cakó, kis Gilice, hárman gólyák büszke kincse. [Verse 3] Reggel indul anya, apa, élelmet hoz nekik haza. Gagó tátja nagyra száját, Cakó lesi jó falatját. Gilice is jóllakott már, pihenteti két kis szárnyát. Nőnek szépen napról napra, büszkén néznek Nádudvarra. [Chorus] Nádudvarnak büszkesége, gólyafészek ékessége. Gagó, Cakó, kis Gilice, hárman gólyák büszke kincse. [Verse 4] Ősszel délre útra kelnek, melegebb táj felé mennek. Gagó mondja: „Közel a tél!” Cakó felel: „Ne félj, ne félj!” Cakó álmodik a tájról, Gilice meg régi házról. Gagó őrzi még a fészket, szívében a szép emléket. [Chorus] Nádudvarnak büszkesége, gólyafészek ékessége. Gagó, Cakó, kis Gilice, hárman gólyák büszke kincse. [Outro] Tavasszal már visszaszállnak, Nádudvarra rátalálnak. Gagó, Cakó és Gilice, visszatérnek ők mind ide.
