[Solo intro] [Verse 1] Az élet és a sors, mindent összezavart, most járom az utat, mely a pokolba tart. Vissza már nem nézek, tükröm régóta törött, megszűnt létezni minden, ami oda kötött [Verse 2] Cipelem a kövemet, mint egy csúnya púpot, mért csináltok belőlem, ekkora csúfot. Bűneimnek súlya, talán ekkorát nyomott, vagy már ti sem tudjátok, az igazi okot. [Chorus] Út mellet kidölve, régi rohadt rönkök, addig járok köztetek, mig másképp én nem döntök. Nem adom fel harc nélkül, e végtelen csatát, de le éltem én életem, boldog időszakát. [Verse 3] Sötét felhők felettem, kapaszkodok a semmibe, maradnék de menni kell, menni ám, de mennyire. Kitartóan taposom, e sárga köves utat, nem tom hová vezet, nem tom hogy hova juttat. [Verse 4] Szomorú szelek fújnak, többé nem kímélnek, el fognak mind felejteni, akik tovább élnek. Nem marad más utánam, csak egy halvány árnyék, mennem kell, de szívesen még egy kicsit várnék. [Chorus] Út mellet kidölve, régi rohadt rönkök, addig járok köztetek, mig másképp én nem döntök. Nem adom fel harc nélkül, e végtelen csatát, de le éltem én életem, boldog időszakát. [Solo] [Verse 5] Angyalok és ördögök, láttok e ti engem? látjátok e lelkemet, hogy mennyire szenved? Szét van most már cincálva, darabokra tépve, nincsen most már kiút, nincsen innen élve. [Verse 6] Egyszer meg kell halni, nem éri meg várni, jöhet már a halál, jöhet most már bármi. Rakjatok rám követ, temessetek mélyen, aki már nem érdemli, az többé ne éljen. [Chorus] Út mellet kidölve, régi rohadt rönkök, addig járok köztetek, mig másképp én nem döntök. Nem adom fel harc nélkül, e végtelen csatát, de le éltem én életem, boldog időszakát. [Solo] [End]
