Akarok egy dalt, ami mindenkinek fáj, Mikor sétálnak a parton a fiú meg a lány, Aztán szakítanak, dugnak, és szakítanak megint, És a fiú aki sír, és a lány lesz, aki legyint Akarok egy reppet, ami olyan, mint a hofi, Mer az ütni fog úgy is, ha csak feleolyan profi, Vágod, bűn, drog, nyomor, meg a depresszív képek, A háttérbe a panelház, és eladtuk a népnek CHORUS Jöjjön minden, aminek jönnie kell A zene ír engem, és elénekel A pénz nem fontos, az csak kenyérre kell A cirkusz a miénk, de már nem érdekel Akarok egy olyat amire ordítani lehet És az akvában majd csápol rá sok gimnazista gyerek És lesz benne tanulság, de olyan mélyre ásva Hogy mindenki gondol, és mindenki másra Akarok egy egyszerűt, csak szintiket meg dobot, Aminek olyan lesz a klipje hogy szerelmes a robot És átmegy a városon és átmegy a hídon És beugrik és meghal hogy mindenki sírjon Akarok egy olyat, ami egyszerű és gitáros És árnyaltan fogalmaz és alteres és fikázós És leteszi a pontot és ráteszi az ít Abba belebaszok mindent, ami most szétfeszít CHORUS Nem hiszem el! Nem hiszem el! Hát legyek már én, akit a sors kiszemel! Ezer éve küzdök, és pakolom a szavakat Ha eleget írok, egyszer valamelyik beakad CHORUS
