Zuhanj a földre, te hideg sereg! Áztass föl poros járdákat, mezőket! Édes illatod legyen minden pázsiton! Vagy öntsd dühöd reá, szakítsd le fának zsenge, virágzó lombját! Az se baj, ha jégként esel le, s töröd össze világ virágait. Nekem szép hangod a kedvesem. De akkor szeretlek igazán, mikor lágyan hullasz alá hosszú nap tündöklő alkonyán.
