Song Cover Image

Most vagy soha (Takács Mária verse zenésítve)

Verse 1 Most vagy soha - úgy dübörög bennem, mert a város rút falain már nem a néma csend repedezik, hanem az évek óta elhallgatott igazság, hol a tegnap súlya alatt roskadozó utcák már nem bírnak el többé hazug fényt, sem árulást. Verse 2 Most vagy soha - morajlik mélyen, lázasan a föld, a gyökerek kiszáradtak a várakozásban, a levegő is fáradt az elfojtott sóhajtól. A szél már nem kér engedélyt: fellázad magától, s letépi a pókhálót a hunyorgó nap elől. Chorus Most vagy soha - így kiált fel minden dobbanó szív, mert tudja, a félelem is fellázad majd egyszer, s akkor nem tartja vissza semmi gonosz játéka. A küszöbön állunk, mögöttünk a múlt árnyéka, előttünk ajtó, mit sokáig tartottak zárva. Most vagy soha - zúg a jövő, az ígéret, remény és a repedésekben újra ott lüktet a fény. Nem könyörög, nem kér bocsánatot, előre tör, hogy lásd, minden sötétség mögött van egy nemzedék, mely végre feláll, kimondja: elég, miénk a tér!