Vers ls dallam 1v Horváth Edina Anna.

A nyugalom földjén egy vers pihent, szelíd szavakból szőve a teret, mint a naplemente a tó tükrén, meg-megcsillant benne az üzenet. * a lélek hangja még csak szundikált, érzelmi tükre a költeménynek, de amikor a zene hozzáért, a sorok életre keltek benne. * A hegedű fájón sírni kezdett, a zongora hangja belém égett, és a vers, mely addig csak líra volt, e bús harmóniában meghajolt. Minden rímből muzsika született, minden könnyből szelíd költemény lett, és a melódia úgy borult rám, mint meleg paplan hideg éjszakán. * Mert a dallam összeköt a verssel, a lelkünknek mélyebb érzést adhat, érzelem lakozik minden dalban, minden múlhatatlan pillanatban.