őrizlek fényesre csiszolt titok, mint lépteit parti kavicsok. néha érzem még az eleven hullámverést ütőeremen. fekete mágia a szerelem. színpadra fröccsent némi művér, mosolyog a nagy léleküzér, széthúzza a függönyt cipolla, de nincs vegyszer, ami kioldja, a csalódás vöröslő foltja lassan megalvadt, beivódott. őrizgetem a betűkódot. [Melodic Instrumental] nincsenek trükkök, melyek nyitnák neve tizenöt jegyű titkát, a zárnak rég berozsdállt kulcsa. lüktető szívem olyan furcsa, hullámverése nem váj öblöt, csak a józanság síkos, döglött tetemét sodorja fövenyre. a nyáréjszaka ma oly enyhe. kisétálok a folyópartra, hallom, kavicson lépked talpa, őrizlek fényesre csiszolt titkom a kódzárat nem is kell nyitnom, untig ismerem már a műsort, és a csalódás is csak mű volt, s az esélytelenség is fáraszt, az a folt feketére száradt. elfüggönyöztem mágiámat. [Melodic Instrumental] (Lyrics: Molnár Jolán)
