A májusi szellő táncol a tájon, a fekete rigó hangosan dalol, valahol egy rádió hangja szól, megzavarva ezt a békés napot. Láthatatlan erő költözött belém, mely a lelkem mélyéből árad, a sebeimet ma elrejtettem, a mélabú egy ideig várhat. Kinyílott a pünkösdi rózsa, illata csendesen simogat, mintha valaki nevemen szólna, ez egy csodálatos pillanat. Az ég kitárta kék kapuját, s alászállt a Szentlélek fénye, mint halk tűz a fáradt szívekben, reményt gyújtva sok ember lelkében. Békesség szállt a lelkemre, s melenget, mint a nap fénye, Isten áldása szálljon a földre, mint reggeli harmat a rétre.
