Fájdalom a társamHorváth Edina Anna verse nyomán

Elmentél, de bennem él a hangod, az emlékek mezején járok. Sírva a széked mellett állok, nem múlik a fájó hiányod. Szertefoszlott minden, mint az álom, csak a csend felel a szavamra. Kezeid után nyúlok némán, nem érhetlek el többé én már. A fájdalom társam a magányban, velem maradt a múlt illata, emlékszem még kedves arcodra, a szívemé hangod dallama. A sírás fojtogatja torkomat, búcsúzom, eljött a pillanat, fájdalmam cipelem egymagam, szívem nem feled, csak megszakad.