[Instrumental (fine piano, string levitation, soft motif)] [Verse 1] Ha majd egyszer írok, neked verset írok. Szerelmes költeményt, sóvárgó verseket. Lelkemmel könnyeznék, tollammal sírok, nem is egyet írnék, talán ezreket. [Verse 2] Mert annyiba férne, mi szívemben rejlik, mint bor, forr bennem, titkos érzelem. Nem hosszú verseket, lehet cseppnyit, csak múljon elmémből ez a félelem. [Bridge] Mert, még tavasz van, gyümölcsfa virágzás, és a rét felett fuvallat lengedez. Eső képében aranyos szitálás, de lám, a tél szele már időnként meglegyez. [Verse 3] És nyár van, forró szenvedéllyel, pezseg a szívben nyughatatlan vérem. Ma még tébolyult hévvel áhítom csókod, holnap már csak az oltalmad kérem. [Instrumental (guitar, cello, light drum] [Verse 4] Majd lagymatag ősz lesz, borízű, mámoros, a megnyúlt árnyékban a szenvedély megpihen. Tennél a tarisznyába számtalan emléket, de csak azt viszed, mit megtalálsz sebtiben. [Verse 5] Mert dörömböl a tél, csontos a keze, dobhártyát sértő kopogása hangja. Bár erős a retesz, vasalt a deszka, aggaszt mégis ahogy a kaput marja. [Bridge (slow calm)] De hiába zörget, ajtót még nem nyitok, amit megéltünk, nem törli a holnap. Szívemben őrzöm minden pillanatod, Fény marad bennem, nem hamvadó csillag. [Chorus] S ha majd menni kell, indulok csendben, nem kérdezek, nem szólok, nem sírok. Ajkamon ott lesz csókodnak íze, ezért, ha újra írok, neked verset írok. [Outro (Instrumental + soft singing)] S ha majd menni kell, indulok csendben, nem kérdezek, nem szólok, nem sírok. Ajkamon ott lesz csókodnak íze, ezért, ha újra írok, neked verset írok. (Ajkamon ott lesz csókodnak íze, ezért, ha újra írok, neked verset írok.) [End]
