VISSZA A GYERMEKKORBA: Horváth Edina Anna verse alapján

Visszaindulok az időben ma reggel, lépteim nyomát az idő már rég befedte. Mégis tudom az utat, mely odavezet, hol betakart még a gondoskodó szeretet. Ott várnak rám a múltam csodás emlékei, a hétköznapok és az ünnepek képei. Anyám szép hangja szólított a nevemen, s cirógatott mosolya az álmos reggelen. Elindulok hát, könnyű léptű vándorként, átlépve minden évet, mint egy régi mesét. A gyermekszobám küszöbén most megállok, emlékezve mindarra, ami csodás volt. Játékaim között a por finoman száll, pár halvány emlék most hirtelen összeáll. A félénk kislány, aki voltam, rám kacag, nem múlt el az idő, megmaradt a pillanat. Megérintem a múltat, s ő is megérint engem, a szívem fájón dobban egy szívverésben, s bár tudom, mindez csak a vágyaimban terem, visszatérek oda, hol újra gyermek leszek. Ott várnak rám a múltam csodás emlékei, a hétköznapok és az ünnepek képei. Anyám szép hangja szólított a nevemen, s cirógatott mosolya az álmos reggelen. Elindulok hát, könnyű léptű vándorként, átlépve minden évet, mint egy régi mesét. A gyermekszobám küszöbén most megállok, emlékezve mindarra, ami csodás volt.