Poet - Társaimnak

Kedves Poet-Társaim! Tudom, itt régóta megszokás, Hogy van egy szó, amit rajtam kívül lassan mindenki más Hangzatosan leír, ha megszólítja egy költőtársát, Sajnos vagy nem sajnos? Én is átvettem eme szokását. Eleinte nagyon nem ment, hogy felhasználjam ezt a szót, Egy-egy idős hölgynél mégis úgy éreztem, ezzel csak jót Teszek, így tisztelve meg, esetleg beteg, idős korát, Megszokássá vált bennem is eme igen furcsa szokás. Kedvellek benneteket, hisz annyi mindenen osztozunk, És néhány Poet-Társsal lassan össze is barátkozunk, Ám ez a szó bevallom őszintén engem már-már zavar, Változtatni szeretnék most már ezen, méghozzá hamar. Megkérlek benneteket, hogy ezért sértődés ne legyen! Csak egyetlen szót változtatok ezen túl a szövegen. Ha szólítalak benneteket, úgy fog hangzani kedves, A drágát elhagyom, pedig az egy betűvel kevesebb. Természetesen ti ezen túl is bárhogy szólíthattok, Tudom, változtatni nehéz, kötnek a régi szokások. Kérlek benneteket, tőlem többé ne várjátok e-szót! Ezennel kívánok nektek sok szép ihletet, s minden jót!