Fecskék, vágyak, szomszédok

Vonulnak a fecskék hosszan, fenn az égen. Hej! Én is de mennék, laknék más vidéken. Ahol tiszta, kék ég, napfény, meleg várna. Nyugalom szigetén. Nem is kéne párna. Szárnyat növesztenék, s repülnék veletek, Ahol nincs sötétség, nincsenek fellegek. Embernek születtem. Csak vágyam repülhet. Hófehér hó sincsen. Megszűntek szépségek. Kopár, szürke vidék köszönt majd a tájra, Madarak énekét kutyák ugatása Váltja fel, s favágás. Fűrész hangja harsog. Hej! A kis fakopács sokkal csöndesebb volt. Bár azt is megtörte a fűnyíró hangja, Félóránként közben a templom harangja Hangosan harsogott. Érzékeny kutyafül Lármásan vonyított. Pár kutya nem örül. Rögvest eme hangra vonyításba kezdnek, Szomszédasszony, s párja nyomban ki is jönnek. „Kuss! Kurva anyádat! Nem lehet aludni!” Szitkozódásukat messzire hallani. A mellettünk lakó párhoz sokszor jönnek, Néhány italozó töri meg a csöndet. Beszélgetnek, s hogyha már reggel itt vannak, Nem tetszik ez sem az előbbi szomszédnak. Válaszuk a zajra, a férfi nap közben Ráül motorjára, s járatja e-közben. Vitájuk messze száll. „Aludni szeretnénk!” S ha az este leszáll, zajos fűnyíró gép Töri meg a csendet. Bosszúból teszi-e, Hogy a reggeleket ő ébren töltötte? Majd trepniket dobál, mit munkahelyéről Ellopott. Tök homály süt az elméjéből. Míg a másik szomszéd ivócimborái, Hogyha reggelenként összeül, dumálni, Bár kicsit hangosak, de ez semmi ahhoz A hátul lakónak lévő zajaihoz. Foglaljuk hát össze. Mellettünk két család Egy udvart fog közre. Közös udvar, galád. A hátsó udvarban reggel aludnának. Középkorú párnak szombaton, s vasárnap Zavaró a beszéd, de a férfi, hogyha A trepnik seregét épen hazalopja, Képes reggel hatkor kocsiból dobálni, Nem számít, hogy akkor más nem tud aludni. Míg a hétvégéket sokszor azzal tölti, Kocsikat szerelget, s járatgat e-földi. Délutánra pedig nővére gyereke Látogatja őt itt. Kettő van belőle. Feketén szerelget e-kamionsofőr. Keveset fizetnek? Ez egy ördögi kör. Gázolajat, benzint is hazaorozza, Maradék kenyerét az ablakba dobja. Pazarolnak rendre a kedves nejével, Kinek nevetése egy ló erejével Felér, hiszen vihog, akár csak egy paci. Mekegőn vigyorog. Nem százas e-mami. Na de térjünk vissza a kedves fecskékre. Rövid volt a nyár, s ma szálltak új vidékre. Oda, hol süt a Nap. Békés ott a tájék. Drága kis madarak! Veletek elszállnék!