
Márciusi szösszenet
Márciusi reggelek, és esték, Nem fogyhat el tollamból a festék. Szépségedet még ma is csodálom, Olyan ez a hónap, mint egy álom. Esténként, ha kimegyek a kertbe, Csillagösvény közt kereslek rendre. Holdanyóka! A fényedtől látok, Beragyogod az egész világot. Mikor konok felhők fognak közre, Akkor szívem sajnos nincs kiöntve. Titkaimat csakis te ismered, Réges-régen mind megosztom veled. Föld anyánknak mély sóhaja hallik, Amikor az élet búja zajlik. Szívem együtt dobban vele, s veled, Pozitív változás mikor lehet? Mikor tér az emberi agy észhez? Megszokták fura életük. Kézhez Kaptak mindent, csillagokat, napfényt. Elherdálnak minden csodás élményt. Nem látják meg, nem is gyönyörködnek, Kötött szemmel alattad elmennek. Pedig, hogyha meglátnák szépséged, Szívükbe gyúlnának új remények.
2 Comments
Hana Kalcseszkij 10w ago
Yes, I like to make songs out of my poems here on sun.
V3194 11w ago
The lyrics are also shorter, and it's a good song.♡ If you separate sentences with sections like [Verse 1], [Verse 2], and [chorus], and give instructions to the AI, I think the AI will provide a better song.
Hana Kalcseszkij 11w ago
Thank you for the good advice!