Egy házasság végnapjai (southern rock)

Nem volt gyermekkorom. Nem ismertem a boldogságot. Korán felnőttem, De nem lett felnőtt belőlem. Nem ismertem az igaz szerelmet. Csak a magányt ismertem meg. Az igazi nőknek nem kellettem, S lassan megöregedtem. Most vannak, akik kedvelnek, De házasság börtönében tengetem életem. Ahonnan könnyen nem menekülhetek. A boldogságot hogyan találjam meg? Megkeresném az igaz szerelmet, De végül csak földön futó koldus lehetek. Talán vonuljak szerzetesrendbe, Hogy megnyugvást leljek? Nincs vagyonom, De boldogságra vágyom. Nincs házam, sem lakásom Vár rám a nyomor. De többé így nem élhetek! Nem nézhetem végig, mit gyermekeinkkel teszel. Nem bírom már tovább. Bármi is lesz, távozom hát! Élhettünk volna csendben, s békében. Szegénységben, de szeretetben. De nem volt ez elég neked. Neked minden kellett! Ha lehoztam volna neked a csillagos eget, Elég az sem lett volna neked!