Őszi varázs

Még erősen tűz a Nap. Állok eme tűz alatt. Már nem hoz majd szűz havat A tél. Szeptember van, s a kabát Szekrényemben egyre várt. Várja ő az évszakát, Remél. Ősz, tavasz, de messze jár, Nem volt tán több éve már. Enyhe tél, és forró nyár Mi vár. Jó néhány nap telt el így, Az iskola rég kinyílt. Lesz-e ősz még egy kicsit? Talán. Kabátom, ha felveszem, Azt a télre tervezem. Kevés ősz lesz, azt hiszem, De még Lehullnak a levelek, A fecskék is eltűntek, Avar takar kerteket, S felég. Gomolygó füst, semmi más, És persze egy kis parázs, Ennyi marad, s a varázs Lelép. Füstté váló levelek, Furcsa nyár, Isten veled! Ősz köszönt ránk, meglehet, Sötét. Kies, ködös lesz a táj, Itt-ott csak egy gerlepár A villanydúcra leszáll, S talál Egy-egy magot, s felszedi. Ennyi most a reggeli. Kopár vidék készteti Tovább. Szeptemberi napsugár Jelzi, elmúlt már a nyár. Kánikula messze jár, S az ősz Itt van újra, itt megint, Egy-egy szellő meglegyint, Homlokomra csókot int, S az ősz Hajam meg-, meglengeti, Falevélként kergeti. Felkapja, s elengedi, S pihen. Sűrű felhő érkezik, El is tűnik reggelig. A szél győzött már megint, Szívem.